Búcsúzik a 12.D osztály
Tisztelt Igazgatóasszony!
Tisztelt Tanáraink!
Kedves Diáktársaink!
Sokat gondolkodtam azon, mit is jelent számomra a Nyíregyházi Kölcsey Ferenc Gimnázium. Őszintén szólva számtalanszor felvetődött bennem a kérdés, mikor hétköznap reggelente 7 óra 49 perckor rohamtempóban futottam felé, és megláttam a régies, gyönyörű, zöld épületet és a vaskaput, amit olyan sokszor csak nagy erőfeszítések árán sikerült kitárnom. Azonban voltak napok, amelyeken fel sem merültek bennem efféle gondolatok. Minden olyan természetesnek tűnt, nem történt semmi különös, csak folytak a tanórák, a barátokkal való vidám beszélgetések…
Ilyen nap volt a márciusi, utolsó tanítási nap is. Még csak eszünkbe sem jutott egyikünknek sem, hogy ez az a nap: az utolsó, amelyen kölcseys diákként léphettünk be azon a bizonyos vaskapun. Amelyen utoljára érezhettük a büféből kiáramló illatokat. Amelyen egy utolsó ölelést adhattunk osztálytársainknak. Amelyen utolsóként élhettük át a felelés előtti izgalmakat, vagy húzódhattunk vissza a kedvenc búvóhelyünkre. Amelyen utoljára lehettünk igazi kölcseys diákok…
És mikor jött a hír, és belénk hasított, mint egy villámcsapás, akkor döbbentünk rá minderre. Akkor, mikor már tudtuk, többé nem léphetünk be a Kölcsey ajtaján úgy, mint azelőtt, akkor eszméltünk rá, mit is jelent számunkra az iskolánk. Nem volt más, mint egy közösség. Egy közösség, amelyben mindig találhattunk valakit, akivel megoszthattuk a gondjainkat, a vágyainkat, a reményeinket, és mi is meghallgathattuk a másikat. Egy olyan hely, ahol rájöhettünk, nem az az igazán fontos, hogy hol vagy milyen módon tanulunk, hanem mindig tudhatjuk, hogy van egy hely, ahonnan elindulhattunk, és ahova mindig tárt karokkal várnak vissza minket. Nem az a lényeges, hogy hivatalosan mikor szűntünk meg kölcseys diákoknak lenni, hanem hogy kivé formálódtunk addig, amíg azok voltunk.
Nagy Vanda 12.D
Köszönjük a Vezetőségnek, a Tanárainknak és Diáktársainknak az elmúlt négy év minden élményét! Ossian szavaival élve mi is vallhatjuk:
,,Mi vagyunk a múlt, és bennünk a jövő, a mából születik a holnapi erő. Messze még a cél, de távol már a rajt. Mindig volt erő, és talán lesz is majd!”
Horváth Anetta osztályfőnök
