Búcsúzik a 12.A osztály
Kedves Tanáraink, Szülők, Diáktársak!
Végre eljött az a nap is, amit mindannyian annyira vártunk, még ha nem is úgy, ahogy azt elképzeltük. A „ballagás” szó hallatán az embernek mindig az az ünnepélyes keretek között megtartott esemény jut eszébe, amikor szerettei körében jelképesen búcsút vesz iskolájától. Most nem ez a helyzet.
Tekintettel a jelenlegi állapotra az iskola üres, tanáraink az interneten keresztül tartják az órákat, és készítenek minket az érettségire. Mi, végzősök pedig itthon ülünk, éjt nappallá téve tanulunk, oldjuk a feladatokat, hiszen idén csupán egy lehetőségünk van bizonyítani tudásunkat. Itt vagyunk, április utolsó hetében, és a hőn várt boldogság helyett csak pánik van és bizonytalanság.
Éppen ezért most hozzátok szólok, kedves Végzősök! Tisztában vagyok vele, hogy milyen nehéz nap mint nap úgy tanulni, hogy azt senki nem kéri rajtatok számon. Hiszen mennyivel könnyebb lenne sorozatot nézni? De kérlek benneteket, még egy kicsit tartsatok ki!
Hétfőn elkezdődik a vizsgaidőszak, amire már négy éve készülünk. De mielőtt még mindenki elkezdi kétségbeesetten újra lapozni a jegyzeteit, álljunk meg egy pillanatra, és gondoljuk végig ezt a négy évet. Mert bizony egyedül nem jutottunk volna idáig.
Tisztelt Vezetőség! Kedves Osztályfőnökeink, Tanáraink! Ahogy névadónk, Kölcsey Ferenc mondta: „Ki gyermeket nevel, az a hon iránt szent kötelességet teljesít.”
Évfolyamtársaim nevében szeretném megköszönni a ránk fordított időt és energiát, a végtelen türelmet, amit kaptunk. Minden tőlünk telhetőt meg fogunk tenni, hogy az eredményeink hűen tükrözzék a tanításunkba, nevelésünkbe fektetett munkát. Szeretném megköszönni, hogy a gimnáziumi éveink nem csak a tanulásból álltak (bár abból sem szenvedtünk hiányt), a tanévet megszínesítették a Diákbálok, Diáknapok, pesti és külföldi utak, a színház, a filharmónia és az osztálykirándulások. Ezek az élmények életünk végéig megmaradnak. Nem fogjuk elfelejteni a karácsonyi forgatagot, a sorban állást a büfében, a piros DSE pólót, és valószínűleg a dobókocka még egy ideig kísérteni fogja álmainkat.
Kedves Szülők, Rokonok, Családtagok! Köszönjük, hogy mint már oly sok éve, mellettünk álltok, támogattok bennünket életünk minden pillanatában. Biztosítjátok számunkra az otthont, a környezetet, amire ebben a rendkívüli helyzetben szükségünk van a tanuláshoz. Cserébe megígérjük, hogy a vizsgák után majd kitakarítjuk a szobánkat, és besegítünk a házimunkában is.
Kedves itt maradó Diákok! További sikeres éveket kívánunk Nektek! Élvezzétek ki az együtt töltött időt, mert (okulva az idei történésekből) annak bármikor vége szakadhat. Fogadjatok szót tanáraitoknak, mert akármilyen furcsán is hangzik, Ők csak segíteni akarnak nektek! Reméljük, jó példa voltunk számotokra, és az együtt töltött időt nem felejtitek el.
Mi pedig indulunk megkeresni azt az utat, amit választottunk. William Shakespeare szavaival búcsúzom: „Az emlékezéshez nem kell emlék, hanem szeretet kell, s akit szeretünk, azt nem feledjük el.” Mindenkinek sikeres érettségit és felvételit kívánok!
Tóth Amina 12.A
,,Csak káoszból születhetnek fénylő csillagok.”
Nietzsche
Csabainé Kocsis Szilvia osztályfőnök
